Nagyon meg kellett a győzelemért küzdenie a Szatmár Unió FC csapatának.........
Diósgyőr II–Szatmár Unió FC 1–2 (1–1)
Miskolc, 50 néző, v.: Kövér T.
Diósgyőr II: Éliás – Somogyi Sz., Treznai, Kascsák, Czeglédi (Tóth G., 38., Kecskés T., 80.), Berecz L., Kerényi M., Stefán, Borbély G., Hegedűs P., Fazekas P. Edző: Bocsi Zoltán.
Szatmár Unió: Podolyak – Szűcs F., Bakos B. (Szabó P., 86.), Robas, Márton J., Stef, Chioreanu, Rebegea, Barboloviciu, Costea (Matei, 81.), Tóth T. (Homoki G., 60.). Edző: Virovecz Pál.
180 kilométer, néha több, "acélváros" egy borús-esős nappalon........A hosszú utazás után, a "Diósgyőri Futballszentély" tövében fekvő edzőpályán, végig villámok cikáztak az égen a pálya fölött, de az eső, végül csak az utolsó 10 percben áztatta el a csapatokat és a kispadokat, bár akkor elég tisztességesen, s egy "fia" fedett hely sem volt, ahová akár a nézőtérről, akár a kispadról is be lehetett volna menekülni, így ennyi idő alatt is tökéletesen elázott mindenki........A Szatmár Unió FC vezetői, labdarúgói, a kellő "focivallásosság" áhitatával leviziteltek, azaz lerótták tiszteletüket a centerstadion szép zöld gyepén, a bajnoki meccsük kezdete előtt, majd átvonultak lejátszani a bajnokijukat. "Csak a győzelem", ez volt a jelszó, s ez végül teljesítve lett, de beteljesüléshez, azért "rögös út" vezetett.......... Megállapítást nyerhetett, hogy a szimpatikus, fiatal ellenfél, kifejezetten sokat fejlődött az ősz óta, s elveszett labdát nem ismerve, kifejezetten "feltüzelve", "szilaj csikók" módjára száguldozták végig a találkozót, s bizony vérrel-verítékkel, foggal-körömmel kiharcolt vendéggyőzelem született az edzői idegrendszereket meglehetősen tönkretevő mérkőzésen. Hatalmas szívvel játszottak tehát a diósgyőri fiatalok, de azért az összképhez hozzátartozik, hogy mintegy tíz százszázalékos helyzetet hagyott ki az Unió, olyanokat amelyek kívülről "totálisan elhibázhatatlanoknak" tűntek, de a fiúk megmutatták, hogy igenis ilyen ziccereket is el lehet rontani, s a fél évre elegendő helyzet elhibázása után, a végén bizony még "cidrizni" kellett, nehogy döntetlennel záruljon a találkozó..........................................A "frontos időjárás" tehát megtette a hatását, s bár a győzelem azért elviselhetőbbé tette a hosszú hazautat az "acélvárosból", de amiatt mindenkinek sajog egy kicsit a szíve a Szatmár Uniónál, hogy Miskolc, jövőre már nem fogja várni Őket az NB. III.-ban.................................................
A jövő hét vasárnap kérdése: Bajnokot avat-e a Kisvárda Fehérgyarmaton ?
Gól: Fazekas P. (44.), illetve Chioreanu (30.), Costea (11-esből, 57.).
Kiállítva: Kascsák (a tizenhatoson belül Rebegeát buktatta, 56.).
Jó: Éliás, Treznai, Kerényi M., Hegedűs P., Fazekas P., illetve Szűcs F., Robas, Chioreanu, Rebegea, Barboloviciu, Costea.
Bocsi Zoltán: – Szegény embert még az ág is húzza alapon, most sem sikerült a pontszerzés. Egy jó csapat ellen nyújtott remek teljesítményéért, csak dicsérni tudom a játékosaimat, még ha most fáj is egy kicsit a szívem.............
Virovecz Pál: – Az eszméletlen mennyiségű kihagyott helyzettel, a hajrára roppant nehézzé tettük önmagunk számára a mérkőzést, a nagyon jól küzdő, szimpatikus fiatal hazai csapat ellen. Néhány ziccerünk elhibázását látva, a saját szememnek sem mertem hinni, s ha nem nyerjük meg ezt a mérkőzést, lehet engem ki kellett volna tenni a buszból, Nagykálló szívében......................
(Tudósító: Papp Attila)