Szép remények, gyönyörű idő, katasztrofális vég, borús hangulat……..

Szatmár Unió FC-Baktalórántháza VSE 1:2 (1:1)

Nagy volt a fogadkozás a csapat háza táján, a hétvégi találkozó előtt, s bizakodó volt a hangulat az elmúlt két hétben, amit erősített, a Diósgyőr „fakó” elleni magabiztos, könnyed három pont begyűjtés, majd a Cigánd elleni edzőmeccsen kibrusztolt győzelem. Még az utolsó hazai meccsünkön is, novemberben, szenzációs időjárási körülmények között, szép számúnak ítélhető szurkoló előtt, a mindig fantasztikus „Szatmár Fanatic”, a „Nagy-Májer alapduó”, Szilágyi Kriszti és a többiek, mindvégig roppant szimpatikus, lelkes, csupaszív drukkolása mellett játszhatta le a csapat, ezt a hihetetlenül fontos három bajnoki pont sorsáról döntő találkozót. Aztán a meccs, egyáltalán nem úgy kezdődött a mi szempontunkból, ahogyan azt egy „élet-halál” derbit vívó csapattól elvárható lett volna, azaz, hogy az első pillanattól „megszakadunk” majd a pályán, hanem éppen hogy, szinte „öregurasan”, meglehetősen kényelmes tempóban kezdtünk, egy a kezdettől fogva, sokkal motíváltabbnak tűnő vendégcsapat ellen. A helyzetek, és a látottak alapján, szinte törvényszerű volt a Baktalórántháza vezető találatának a bekövetkezte, amit egy katasztrofális védelmi helyezkedési hibánk előzött meg. Imponáló magabiztossággal terelgették a labdát a pályánkon a vendégek, egy semleges szemlélőnek, nem lett volna egyszerű megmondania, hogy vajon melyik is lehet a hazai csapat. Aztán szinte a semmiből, egy már-már szinte szokásos „bűnrossz” szögletünk után, nagy mázlink, és egy higgadt Márton Janink volt, aki a kapott gól előtti hibáját jóvátéve, élt az adódó ajándék lehetőséggel, s értékesítette a helyzetet, amivel kiegyenlítettünk. Ezután nagyot változott a játék képe, s gyakorlatilag elmondható, hogy az első játékrész utolsó negyedóráját egyértelműen mi uraltuk, s volt több kisebb, illetve egy ordítóan nagy kihagyott gólhelyzetünk is, úgyhogy kifejezetten bizakodva térhettünk a szünetben pihenőre, a jobb folytatás, és a győzelem reményében. A szünetben történt náluk egy kettős csere, ami megítélésem szerint a második félidő első bő tíz percében, igenis pozitív irányú változásokat hozott, harapósabbnak, energikusabbnak tűnt a játékunk, Pál Ádi és Oprea nagyon nagy lendülettel, rengeteget futva kapcsolódtak be a meccsbe. S ahogy az első félidőben mi, úgy a második játékrészben a vendégek is, szinte a semmiből, ismét Marics Gábor révén, egy újabb gólt értek el, ami szinte fordított tükörképe, gyakorlatilag „lekopírozott” hasonmása volt az első bekapott gólunknak, annyi különbséggel, hogy ezúttal szegény Pál Ádi számította el nagyon magát, akinek ez az egy komolyabb hibája volt talán a meccsen, ami azonban sajnos sorsdöntőnek bizonyult…….Ami azonban ezután jött, azt nem nagyon lehet megmagyarázni a csapatnak, mert ugyan lehet azt is mondani, hogy „megfogott bennünket a gól”, s még ebben is lehet valami igazság, de arra azonban nincs elfogadható indok, hogy ha nem is ment a játék, de miért nem „csúsztunk-másztunk” a pályán, az ellenfél újbóli vezetése után, miért nem érezhettük kívülről azt, hogy minden labdarúgónk számára, teljesen egyértelmű az, hogy egy „kicsit” bizony a jövőnk is függhet ettől a meccstől, miért támadt többünknek az a gondolata, hogy a vezetők, a szurkolók, szinte jobban szeretnék a  sikert mint egy-két labdarúgónk ?????????????????????? ???????????????????????????     

Úgy gondolom, a Szatmár Unió FC vezetősége, nagyon korrekten, az egész ősz folyamán, mindent betartott amit vállalt a labdarúgóinkkal szemben, elképesztően rövid idő alatt, sziszifuszi munkával, s lehetőségeinkhez mérten komoly anyagi áldozatokkal, olyan feltételeket sikerült teremteni Fehérgyarmat Város Önkormányzatának, és támogatóinknak a közreműködésével, hogy az NB. III.-hoz méltó körülmények között, igazából csak a játékra kellett a labdarúgóinknak koncentrálniuk. Vállalom azt a véleményemet, még így aludva is egyet a tegnapi meccsre, hogy ezzel sajnos néhányan visszaéltek, s nem igazán úgy tették magukat oda minden esetben, ahogyan az tőlük elvárható lett volna.

Persze tisztában vagyok azzal, hogy mint ahogy jó néhány másik csapatnál is, nálunk sem üti meg minden játékosunk játéktudásának a szintje ezt az osztályt, de azt hittel vallom, hogy ebben a mai magyar fociban, akarattal, odaadással, nagyon sok mindent lehet pótolni. Nehogy azzal áltassuk például magunkat, hogy a magyar foci előrébb  tart a labdarúgásban, az őrült összegeket a játékba ölő török focitól……. De ezen a legutóbbi tétmeccsen, akaratban, szívben, felülmúltuk ellenfelünket, s ez sorsdöntőnek bizonyult. A ma magyar labdarúgásában pedig, az akaratnak és a szívnek, talán még meghatározóbb szerepe van, mint a nemzetközi színtéren. Mi is állt a „Szatmár Fanatic” zászlaján?????? Nos a következő: „HITTEL, SZÍVVEL, LÉLEKKEL !” Hát épp ez a három összetevő hiányzott  a csapatunkból, az ősz talán egyik legfontosabb mérkőzésén, s ez több mint szomorú…………….Ha a Hajdúszoboszló elleni akaratnak, koncentrációnak csak a fele meglett volna vasárnap, vallom azt, hogy simán megnyerhettük volna ezt a találkozót, a Baktalórántháza ellenében ! Az pedig, hogy az egyik legmeghatározóbbnak hitt játékosunk, miért csak halvány árnyéka önmagának az egész ősz folyamán, s miért keveri össze egy állandósult öncélú, egyéni játékkal, ezt a társas csapatsportágat, nos az külön megérne egy „misét”………..Őszinte leszek Önökhöz, és távol álljon tőlem az „okos tojás” szerepében tetszelegni, de ez a labdarúgónk,  most vasárnap is nagyon megérett volna egy cserére, s én személy szerint, amely véleményemmel nem vagyok egyedül, amint abban rengetegen megerősítettek azóta engem, a Cigánd ellen bizonyító, s azon a találkozón, a csapat karmestereként muzsikáló Gavrust, aki az előre játékban, az egyik legkombinatívabb játékosunk, állítottam volna be vesztes állásnál, s nem az emberileg egyébként hihetetlenül szimpatikus, de a játékban, mindenekelőtt védekező feladatok megoldására alkalmas, Sorint. Többen kérdezték, hogy miért éppen azokat a játékosokat jelöltem jónak meg, akiket a tudósításban olvashattak. Nos ehhez annyit, amellett hogy úgy gondolom, ameddig ez a megtisztelő feladat rám van bízva, addig legjobb tudásom szerint, tárgyilagosan igyekszem azt ellátni, s talán nem szükséges külön indokolgatnom, de ezen a vasárnapon, azt a néhány embert emeltem ki, akiken legalább kifejezetten érezhető volt az, hogy megfeszülnek a pályán, és egy pillanatig sem adják fel. Igazából Ők sem játszottak jól, de nálam, bennük volt meg az „X FAKTOR”………………….. Ezek a játékosok: Raul Robas, aki megítélésem szerint, ezúttal a gólokért nem hibáztatható, s két alkalommal, gyakorlatilag száz százalékos vendég gólhelyzetben avatkozott közbe óriási bravúrral, „elválaszthatatlan cimborája”, Stef Adrián, aki a saját szélén, összességében jól megoldotta védekezést, s rengeteget jött előre a támadásokat is segíteni, Márton János, aki bár az első vendég gól előtt egyértelműen nagyot hibázott, de Ő azért hozta a fáradhatatlanul zakatoló, robotoló, csupaszív játékát, próbálta a többieket is belelkesíteni,  s Ő szerezte, szinte helyzet nélküli szituációból, az egyetlen találatunkat, s Oprea Líviu, aki pedig csereként beállva, lendületesebbé tette a támadójátékunkat, nem „duzzogott”, hanem igyekezett a rendelkezésére álló időből kihozni a maximumot. Volt több lendületes elfutása, s Ő legalább állandó jelleggel lekötött 1-2 vendég védőt ………..Nálam még elfogadható volt, ezen a 4 emberen kívül Rebegea, Pekk, és a második vendég gól előtti hibája mellett is, Pál Ádám. Ez a vereség, sajnos nagyon nehéz helyzetbe hozott bennünket, a remélt bent maradási céljainkat illetően, egészen biztosan, a vezetőségnek is át kell értékelnie nagyon sok dolgot az elkövetkezendők során, de vár még ránk az ősz talán legnehezebbnek ígérkező két kirándulása, Nyírbátorba és Kisvárdára, ahol mindezek ellenére, nem szabad eleve feltett kézzel „harcba” indulnunk, becsülettel végig kell küzdeni mindkét találkozót, s igyekezni kell a maximumot kihozni magunkból. Szakvezetésünknek ezt tudatosítania kell, minden egyes labdarúgónkban !

Biztos, hogy a holtszezon, fog majd változásokat is hozni, rendkívül fontos, hogy a tavaszra, nagyon becsületesen fel kell készülnünk, hiszen ez önmagunkkal, és szurkolóinkkal szemben is kötelességünk, s minden egyes mérkőzésünket „HITTEL, SZÍVVEL, LÉLEKKEL” kell végig futballoznunk !!!!!!!!!!!!  A Tisztelt Szurkolók megtapasztalhatják majd, hogy az utánpótlásunkat is teljesen új alapokra fogjuk helyezni, amihez a megfelelő anyagi hátteret is biztosítani fogjuk !

Mielőtt ennyire előre szaladnék, azért játsszuk le még ezt a hátralévő két, reményeink szerint „éllovas-szomorító” derbinket, az esélytelenek nyugalmával, de a „Spártai harcosok” elszántságával, rendezzünk meg egy jó kis „Szatmár Unió FC Karácsony Kupát”, amire már fogadjuk hamarosan a nevezéseket, s utána „feszüljünk” akkor neki az új esztendőnek…………Nem fogunk továbbra sem „unatkozni”…………………………..     

A heti tippjeim egyébként teljes csődöt „jelentettek”, ennyire még egyetlen forduló beharangozómban sem trafáltam mellé, hiszen mindenekelőtt, a mi győzelmünket vártam, ami elúszott, a Létavértes győzelme sem jött be, hiszen a „Pápa-búcsúztatók” elvéreztek odahaza, a Hajdúböszörmény ellenében, a négy ikszem is kompletten elment, hiszen a Nagyecsed győzni tudott az edzőváltás után, a DEAC otthonában, a Nyírbátor is magabiztosan hozta a meccset Tiszakanyáron, az Ibrány is „elhasalt” hazai környezetben, a Tiszaújváros ellenében, s a Cigánd pedig, Hajdúszoboszlón is győzni tudott. Egyedül a Várda SE győzelmét találtam el, a Diósgyőr II. ellenében, de ha ez a tippem sem jött volna be, akkor talán valóban maga George Lucas jelentkezett volna be térden állva, az NB. III. Tisza Csoport versenybizottságánál, a forduló megfilmesítési jogának a megvásárlása céljából……………………………    

Ne feledjék, ameddig a Szatmár Unió FC szombaton Nyírbátorban „vizitál”, a Fehérgyarmati Városi Sportcsarnokban, „Kézilabda-szombat” lesz, hiszen 14 órától, száz százalékos leányaink a Tiszalököt fogadják, 16 és 18 órától pedig, junior és felnőtt NB. II.-es férfi bajnoki kézilabda mérkőzések lesznek, a Nádudvar ellen. A Megyei I. osztályú bajnokaspiráns hölgykoszorúnk, ráadásul vasárnap délután, letud majd egy újabb bajnoki mérkőzést is, mégpedig Nagykállóban.

Hajrá Szatmár Unió FC !

Hajrá FVSE Csajok !

Hajrá FVSE Fiúk !

Köszönöm a Blogböngészők figyelmét, Szép Hetet Mindenkinek, Isten Éltesse a Károlyokat, és az Imréket !

Sportbaráti Üdvözlettel:  Papp Attila

                                   technikai vezető

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.